Szeretettel ajánlom egy Tündérnek: Natalia Isabel, Levente Nagy kislányának (US Seattle), aki ... március 15-én jött le közénk ...!
 |
| Capri Hotel La Palma |
Helyszín: Capri 2010. 12. 29.
Hotel La Palma előtt találkozás
Valerio Massimo Manfredi iró és történésszel... avagy egy villanás az elmében...
AnaCapriból busszal érkeztem
Capri Piazza Umberto kicsi központjába. Ez az egész város beleférne egy ékszerdobozba. Gyönyörű kilátás a tengerre. Karácsonyi díszben a tér, színpaddal a közepén és egy hatalmas feldiszitett fenyőfával. Körülötte elegáns üzletek, kávézók. Capri apraja-nagyja találkozási pontja ez. Emberek csoportokban állnak beszélgetnek, nevetgélnek. A nap ragyogóan süt, meleget árasztva tavasz izével tölti be levegőt, így december végén.
 |
| Capri Piazza Umberto 2010 |
Egyszerűen minden a legnagyobb rendben, csodálatos itt! Napok óta a sziget megtelt sztárokkal, újságírókkal és különböző csatornák TV stábjaival. Nem beszélve a kiváncsiskodó tömegről... Megnyílt
15. Capri Hollywood The International Film Festival az idén is, mint évek óta rendszeresen ebben az időpontban. Most fel lehetne tenni a kérdést?
 |
| Capri Piazza Umberto oldalnézetből |
- Hogy kerültem én ide?
 |
| Valerio Massimo Manfredi |
Válaszként mondhatnám, hogy a véletlen műve, de mint tudjuk az meg nincs is! Röviden, csak annyit jegyeznék itt meg, hogy elfogadtam Karácsonyi ajándék helyett egy váratlan meghívást Caprira erre az eseményre... Az életem egyik legszebb Karácsonyi ajándéka volt ez!
ÖRÖK, HÁLA ÉS KÖSZÖNET remélem a címzetthez megérkezik...!
Gondolatban kicsit elkalandoztam bocs.., de visszatérek időben..., ahogy ott sétáltam a téren, nézelődtem kezemben a Karácsonyra kapott CANON 550D fényképező gépemmel. (Erre vágytam régóta...!) Nem győzöm a gombot lenyomni, annyira sok itt az élmény. Sétálva a Hotel La Palma felé a szűk utcákon gyönyörködtem az elegáns üzletek kirakataiban. A sztárok ebben a hotelban szálltak meg talán szerencsém lesz és elkaphatok egy-két igazi jó pillanatot. Ezek a gondolatok jártak a fejemben ... és nem akartam elhinni, hogy kit látnak szemeim épp a hotel bejáratánál Valerio Massimo Manfredi olasz írót, történészt. Számtalan felvételt készítek, gyorsan kell dolgoznom, mert a pillanat elillan... Az izgalomtól, csak később, mikor visszanéztem a fotókat látom, hogy Paul Huggis canadai producer, iró és Pascal Vicedomini a film fesztivál alapítója is lencse végre akadt.
Közvetlen a hotel mellett volt a film vetítés központja a Centro Congressi-ben. Benéztem egy pillanatra, de így nap közben ebédidő tájt üres volt. Ahogy megfordulok látom, hogy egy kisebb csapat elindult a hotel felől. Elől járóban Valerio Massimo Manfredi-vel.
 |
| Valerio Massimo Manfredi Villa Verde irányába |
- Vajon hová mennek? - kíváncsian néztem utánuk.
Hát nem kellett sokáig várni arra, hogy hová, mert a Villa Verde elegáns étterem ajtaját már nyitották is. Egy pillanat alatt eltűnt a kis csapat.
Az életben jókor, jó helyen lenni a egyik legfontosabb dolog! Ezt nem lehet megtanulni! Ha így jösz le ide a földi paradicsomba, akkor az egész világ előtted kitárja titkos kapuit míg itt vagy, csak be kell menni rajta! Mint általában az életemben itt Caprin is jól működött ez!
 |
| Valerio Massimo Manfredi Villa Verde étteremben |
Rövid séta a szűk utcákon a verőfényes napsütésben és néhány fotó még a tájról. Majd ...visszafordultam pár perc után ... és beléptem az étterem ajtaján. A tulajdonos, mint később kiderült róla, kedvesen üdvözölt. Kértem egy asztalt egy főre, ha lehet ne a középpontban legyen, mert fotózni akartam a társaságot. Ez volt legalábbis a hátsó gondolatom, hiszen ezért választottam ezt a helyet. Elkapni egy-egy élet szagú pillanatát Valerio Massimo Manfredi-nek... Keveseknek adatik meg a média szakmában is ez kiváltság!... Normálisan órákig kell ácsorogni, kutakodni, hogy lencse végre kerüljenek a híres emberek...
Nekem elég volt egy kellemes séta Capri utcáin és máris elém tárult a nagy lehetőség..., amit boldogan használtam ki!
Közben rendeltem. Imádok jó helyen, jót enni, inni!
A ház kellemes fehér borát iszogattam a menühöz, közben néha előkaptam a gépemet és megörökítettem, ami érdekesnek tünt akkor. Nem akartam tolakodó lenni, ezért óvatos voltam ezzel és tapintatos!
Így utólag visszagondolva kár volt, mert a háziak élvezték a helyzetet.
Kíváncsi, kedves tekintetek vettek körbe, ami viszont engem dobott fel!
 |
| Massimo Zivelli journaliste Ischia |
Egyszer csak az ajtóban megjelent
Massimo Zivelli újságiró,
Corrieredellisola Ischia felelős főszerkesztője. Itt volt a stábjával az eseményt tudósítani a világ felé. Lassan körülnézett, nyugtázta a helyzetet, odajött az asztalomhoz üdvözölt. Váltottunk néhány szót. Közben róla is készítettem egy-két fotót, ezen halványan mosolygott, de láttam, hogy tetszik neki. Majd távozott azzal, hogy később találkozunk a
Piazza Umberton. Kifelé menet
Valerio Massimo Manfredi barátságosan üdvözölte, mint régi jó ismerősét. Ezután a jelenet után az asztalom körül igencsak sűrűsödött a levegő . A beazonosítás megtörtént, úgy látszik ez a pozíció ott
Caprin eléggé magas szinten volt.
 |
| Pascal Vicedomini és Paul Huggis |
Nem kapkodtam az ebéddel, mert 16 órakor volt az első film vetités aznap, ami engem érdekelt. A "
MASCHI CONTRO FEMMINE di Fausto Brizzi " ... majd közvetlen utána 18 h-kor az "
UNA SCONFINATA GIOVINEZZA di Pupi Avati " ... Még bennem élt erősen a tegnap megnézett film "
INTO PARADISO" di Paola Randi főszereplésével és a
Paul Huggis canadai író, producer személyes varázsával.
|
Villa Verde tulajdonosa és unokája Gianmarco
Ebéd végére összebarátkoztam az étterem tulajdonosával, aki kicsi unokájával játszadozott. Lefotóztam őket, névjegy kártyát cseréltünk és gratuláltam az étterméhez és a család legkisebb trónörökéséhez. Fizettem, majd jó hangulatban elégedetten távoztam. |
 |
| Peppe Servillo |
Elég időm volt, hogy sétáljak ebéd után annyit, hogy ne teli hassal üljek be a moziba. Végig gondolván az előző történéseket lassan haladtam az utcán. Feltekintettem, egy kicsit távolabbra..., mint általában akkor szoktam, amikor teljesen varázsa alatt vagyok egy bizonyos dolognak... hirtelen visszatértem a
MOST -ba..., mert nem akartam elhinni azt, amit felfogott a tekintetem... hihetetlennek hatott, hogy ki jött velem szemben... élet nagyságban
Valerio Massimo Manfredi az olasz író és történész, akivel szerettem volna felvenni személyesen is a kapcsolatot, miután teljesen lenyűgözött "
The Ides of March" könyve! Egy pillanat alatt átvillant az agyamban, hogy itt a nagy lehetőség ezt nem hagyhatom ki... és ezzel a gondolattal máris nyújtottam felé a kezem..., nagy mosoly kíséretében! ...
BIPHOTO:- Monsieur Manfredi bonjour, vraiment je suis contante de vous connaitre personellement...
- (Forditás: Manfredi úr Jó napot! Igazán nagyon örülök, hogy személyesen megismerhetem!...) - úgy üdvözöltem, mintha régi jó barátok lettünk volna. Ez míg világ a világ mindig bevált eddig. Most sem okozott csalódást. Nagy tanitó mesterem volt ebben gyermekem apja, aki előtt szintén nem volt zárt kapu az életben!
Valerio Massimo Manfredi:
(leheletnyi meglepődés az arcán, de gyorsan átsiklott ezen...! máris nekem szegezte az első kérdését akcentus nélküli franciasággal...)
- Bonjour Madamme...! Vous etes francaise peut etre...?
(Forditás: - Jó napot asszonyom! Ön francia talán...? )
BIPHOTO:
(elhagyom a francia nyelvet az egyszerűség kedvéért...)
- Magyar vagyok eredetileg, de hosszú ideig éltem Franciaországban St. Tropezban, Belgiumban Brüsszelben és rám ragadt a francia nyelv..., ha akartam, ha nem...! - mondtam mosolyogva -
Valerio Massimo Manfredi:
- Áhhh..., igennn..? - és kedvesen nézett rám, közben a kezem nem engedte el...
- Milyen kicsi a világ, az egyik legjobb barátom is magyar származású...
BIPHOTO:
- Ezen nem csodálkozom!.., eléggé szétszóródtak a tehetséges magyarok a világban, ... Monsieur Manfredi Ön, gyönyürüen beszéli a francia a nyelvet!
Valerio Massimo Manfredi:
- A SORBON-on végeztem, így hát meg kellett tanulnom ezt a nyelvet is... - közben megint csak somolygott az orra alatt ...
BIPHOTO:
(...csak alig észrevehetően rebbent meg a szemem, mert ugye ezt illett volna tudnom... aki ismer, az tudja, előfordul velem ez a kihagyás még akkor is, ha mélységekig leások, mint itt ebben a témában ... mintha mi sem történt volna folytatom hatalmas mosollyal, lelkesen...)
- Gratulálok!... a 'The Ides of March" könyvéhez. Meghóditott, elbüvölt egy pillanat alatt, szinte nem tudtam addig letenni, amig a végére nem értem.... egyedül álló, ahogy ábrázolta Julius Caesar történetét kivetítve a nyugat fontos fordulópontjára és ezt beágyazva egy izgalmas történelmi regénybe...
Valerio Massimo Manfredi:
- Ez meglepő és kedves! Örülök, hogy elnyerte tetszését. Remélem, ha majd Budapestre látogatok bővebben elbeszélgethetünk erről. Most sajnos indulnom kell, mert itt Caprin a mai nappal véget ért a film fesztivál számomra, indul a hajóm! Az idő sajnos sürget, bár szívesen beszélgetnék még tovább... Ön újságiró talán...?
BIPHOTO:
- A fotózás a szívem egyik kedvenc helyét foglalja el, az írással együtt, de nem vagyok ujságiró. (Itt nyújtottam át az
Arteus-Capital névjegy kártyámat, ahol befektetési tanácsadóként vagyok regisztrálva.) Örömömre lenne
Monsieur Manfredi, ha értesítene mielőtt
Budapestre érkezik. Szívesen megmutatnám fővárosunkat másképp, mint eddig talán... vagy esetleg egy röpke könyv bemutatóval egybekötött dedikálási est ... Mit gondol erről? ...
Valerio Massimo Manfredi:- Ez jól hangzik! Élek a lehetőséggel! Remélem hamarosan találkozunk Budapesten!
BIPHOTO:-Alig várom!
Köszönöm a lehetőséget Monsieur Manfredi!
Jó utat kívánok!... mielőbbi viszontlátásra Budapesten!
Ezekkel a gondolatokkal váltunk el egymástól, azóta is tartva a kontaktot...
Boldog elégedettséggel ültem be a következő filmre, ami szintén nagy élményt nyújtott. Anélkül, hogy nagyon válogattam volna sikerült a legjobb filmeket megnéznem, így most utólag nyugtázva ezt is. Nem utólsó sorban, amit kitüztem ezzel az úttal kapcsolatosan, minden megvalósult!
(Itt most eszembe jutott Levente Seattle-ből, aki a minap feltette az alábbi igaz mondást a Facebook-ra:
"Nem az a lényeg, hogy mennyi iskolád van, hanem az, hogy mennyit utaztál Barátom...!" (Mohamed)
Nagy igazság van ebben. Én az utazókhoz tartozom remélem, habár nem panaszkodom az iskoláim miatt sem!
 |
| Valerio Massimo Manfredi |
p.s. "Valerio Massimo Manfredi társaságában egy villanás képekkel..., egy élmény volt! "
